Már előre elhatároztuk, hogy az odautat követő napon pihi lesz, nem motorozunk. Nem nevezném hibának, mindössze annyit tudnék hozzátenni, hogy fölösleges volt, egyáltalán nem voltunk kimerültek az egész napos út után.
Az előző napon a kempingben az első helyre amit jónak ítéltünk meg, lepakoltuk a sátrakat. Cseppet tévedtünk, mindenki tudja milyen az, amikor arra ébred az ember, hogy nem kap levegőt, olyan meleg van a sátorban. Ez nem történt meg, mert korán fölkeltünk és elmentünk szétnézni a városkába, de mire visszaértünk, már kialakulóban volt a pokol kapuja, így elhatároztuk, hogy átmúvoljuk a berendezést egy élhetőbb pozícióba.
Elméletileg két kategória van a kempingben, az egyik 5,5 Euró a másik 8,5. A némber a kisebbik parcellára nem engedett bennünket mondván, hogy oda nem férünk a motorokkal (ami mondjuk érthető is volt, azon egy sátor ha elfér...) viszont a nagyobb parcellákat szintén nem akarta beáldozni, mert azok meg lakókocsiknak vannak fenntartva (toc! toc! toc!). Végül találtunk egy helyet, ami mindannyiunknak megfelelt, bár értetlenül álltunk a dolog felett.
A kemping leírásához még hozzátartozik, hogy:
a. Hogy legyen 4 percnyi meleg vized a tusoláshoz, meg kell, hogy vegyél egy zsetont, ami egy Euro. A némber, gondolom, hogy marasztaljon bennünket, először 50 centet mondott, de az gyorsan elfelejtődött. Persze, hogy kemények voltunk, fizessen az egy Euro-t 4 perc meleg vízért az, akinek két anyja van. Persze pár napnyi hideg vizes tusolás után azért néha jó volt egy kis meleg víz is, néha be kellett vállalni.
b. a mobiltöltésért szintén 50 centet kért a banya (esküszöm cúgos cipője is volt) az első napon, ami szintén fölkúszott egy Euro-ra az idő előre haladtával. janatürlich, kibírtuk telefon és facebook nélkül. A napok múltával aztán megjött a bizodalmunk az emberekben és a mosdóhelységben töltöttük a telefonokat, ha szükség volt rá. A kutya se ugatta meg.
A reggeli üzletkeresős séta eredménye: 2 négyzetkilométeren 4 bevásárlóközpont és egy Kebabos. Konstatáltuk, hogy nem fogunk éhen halni. Aznap délben ki is próbáltuk a törököt és tök jók voltak a tapasztalataink. Kicsit mérsékeltebb áron mint az étteremben egész rendesen meg tudtunk kajálni, nem maradt hiányérzetünk.
A kempingnek saját strandja van, ha ott szállsz meg, a strandot ingyen használhatod. Tisztázzuk: egy kis nyeles telek, két mólóval és kb. 10 méter hosszú partszakasszal a tó felé. Szánsájn és kacagás. Jól megpörköltük magunkat a napon, (persze, miért ne csinálna hülyeséget az ember, ha megteheti :) és megmártóztunk a tóban - a tó magáért beszél - olyan információnk volt indulás előtt, hogy ivóvíz minőségű és kristálytiszta. Ezt aláírom, tényleg meglepően tiszta volt, bár július végén melegebbre számítottunk. Mindig ki volt írva, hogy hány fokos a víz, nem tudom hol mérték, de én mindig 2-3 fokkal kevesebbnek éreztem. A másik dolog, ami szíven ütött, hogy ebben azért nem lehet órákat ellebegni, nem sós, hogy fenntartson, küzdeni kell. Mondjuk ez várható volt, nem tudom miért lepődtem meg.
Úgy beszéltük meg, hogy a vacsora alacsony költségvetésű lesz, ennek megfelelően a bevásárolt kajákkal nekiindultunk keresni egy helyet, ahol megtömhettük a fejünket. A kemping mellett nem messze találtunk egy asztalt két paddal, amiről kiderült, hogy az egyetlen Seebodenben, ahová ki lehet ülni és kicsit normálisabban (értsd: nem az árokparton ülve) megkajálni. Ha az az asztal nincs, valószínűnek tartom, hogy a cimbim egész egyszerűen éhen hal. Ez akkor még nem körvonalazódott bennem, de később voltak jelek, amikből erre lehetett következtetni. Bocs, öreg :)
A másnapi utat - GROSSGLOCKNER! - tervezgettük, gyönyörűen papírtérképen, mert azért vagyunk annyira mazochisták, hogy a régi módszerrel induljunk neki. Na azért szépítettem, inkább a csóróság dominált ebben a helyzetben, de azért egész jól elnavigáltunk így is. Később volt hogy borzasztóan jól jött volna, de akkor még büszkék voltunk magunkra az egyetlen egyszeri eltévedés miatt. Soha ne menjetek be Graz-ba, ha csak át akartok utazni rajta! De erről majd később.
